Amikor létrehoztuk a BPIX Digitális AlkotóCentrumot, abban a hitben voltunk, hogy mintegy 3 évnyi, a digitális festészetet népszerűsítő ténykedésünk után, már mindenki tudja, hogy mi a digitális festészet.
Tévedtünk, duplán is, mert az evidenciákról is kiderült, hogy mégsem egyértelműek. Úgyhogy valahol a legelején kell kezdeni a digitális festészet, a digitális festmény mint fogalom meghatározásánál.
A digitális „festmény” a hagyományos festmény egy forradalmian új technika igénybevételével megvalósuló formája, de nem más művészet, nem irányzat, nem stílus, hanem bármely irányzatban vagy stílusban, de a hagyományos ecset és olajfesték helyett digitális segédeszközökkel, azaz új technikával létrehozott műalkotás.
Tehát ugyanaz a művészeti, esztétikai mérce vonatkozik a digitális úton létrehozott művekre, mint bármely más módon létrejött alkotásra.
Sokakat megtéveszt az a tény, hogy az alkotáshoz a hardveren kívül szoftver is kell, azaz nem a művész, hanem a szoftver alkot. Ez azonban így nem igaz, a hagyományos festészethez hasonlóan a festőművész itt is kisebb vagy nagyobb mértékben kézi munkával dolgozik,
- csak éppen az ecset helyett digitális ecsettel, (a digitalizáló táblához tartozó tollal),
- vászon helyett digitalizáló táblára, (vagy közvetlenül digitalizáló monitorra),
- az olaj, akryl, tus stb. festék helyett a tintasugaras nyomtatóban lévő speciális tintával veti vászonra vagy papírra az alkotását.
A digitális festészethez két irányból lehet közelíteni, egyrészt az eredetileg mérnöki tervező programok (CAD) nem az eredeti rendeltetésnek megfelelő használatától, amikor tényleg csak annyi volt az adalék, hogy az alkotott ábra elmenthető és visszahívható, javítható volt.
A másik irány a fotózás irányából közelít a festészethez, amikor az erdetileg képretusálásra kifejlesztett szoftverekkel az alkotók immár nem a meglévő fotó minőségének javítását, hanem egy eredendően új alkotás létrehozását tűzték ki célul. Itt a hagyományos értelmeben vett kézi munka csak azért kevesebb, mert egy alapot ad a műhöz, mintegy vázlatul szolgál a fotó, digitális kép, amelyet a művész módosít. (... és minél kevésbé feljett a grafikai szoftver, annál több kézi munka szükséges a kiindulási kép módosításához...)
A lényeg: a műalkotás itt is a művész fejében születik meg, csak a kivitelezésre alkalmazott eszköz a mai technikai színvonalnak megfelelő digitális technika.
A digitális technika nem cél, hanem egy kiváló új eszköz a műalkotások létrehozására.
Néhány használt alapfogalom...
Pixel:
Egy kép egy digitális színinformációval leírt területi alapegysége, más szóval képpontja.
RIP szoftver:
A digitalizált képállományok információit a nyomtató által használt pixelek (képpontok) adattömegére kell átfordítani ahhoz, hogy a nyomtató a megfelelő helyre a megfelelő színű tintacseppet helyezze el. Matematikai eljárásokkal nemcsak a pozíció, hanem a szín információit is átfordítják a képi állományból a nyomtató képpontjaira. A feldolgozást egy RIP szoftver végzi a számítógépes munkaállomáson.
Grafikai szoftver:
Számítógépes rajzolást, festést, ábrázolást lehetővé tevő szoftver, amely választható kelléktárakat (eszközöket) tartalmaz. A létrehozott ábrát (dokumentumot) digitalizált képállományba menti el. Használatához megfelelő számítógépes háttér (memória, tárhely, periféria) szükséges.
Zárt kiadási sorozat:
Előre meghatározott példányban készült művészeti példányok egyforma, sorszámozással megkülönböztetett kiadási sorozata. Az alkotó a sokszorosítási eljárással készült nyomatok mindegyikét ellátja kézjegyével. A példányok eredetiségét kiadói tanúsítvány, esetleg hologram is igazolhatja.
Nyílt kiadási sorozat:
Sokszorozási eljárással (pl. offszet nyomtatási technikával, giclée nyomtatással vagy linómetszéssel) készült művészeti példányok, melyeknél nincs megszabva az előállításra kerülő nyomatok példányszáma. Tetszőleges számban készülhetnek utánnyomások, akár különféle méretekben és eltérő alapanyagokra is.
Giclée:
A giclée szó francia eredetű szó (fröcsköl) amely a tintasugaras nyomtatásra utal - így kerülnek a tintacseppek a papír felületére. A digitálisan létrehozott műalkotások megjelenítése egy speciális nyomtató segítségéve, az esetek többségében vászonra vagy speciális művészpapírra.
A giclée technika ismérvei: a tökéletes minőség, a hosszú élettartam és az egymással megegyező példányok előállításának lehetősége, amellyel azonban nem minden művész él. Az ezzel a technikával előállított nyomatok lehetnek így egyediek (egy példányban készülnek), zárt sorozatúak (a művész által meghatározott példányszámban készülnek), vagy nyílt sorozatúak (előre meg nem határozott példányszámban készülnek).
Miért más....
Természetesen van eltérés a digitális eszközökkel előállított és a hagyományos technikákkal létrehozott festmények között:
- A digitális alkotás számítógépes adathordozóra mentése bármikor előhívhatóvá teszi a művet. Így az alkotások bármeddig könnyen továbbfejleszthetőek lesznek, egymás vázlatául szolgálhatnak.
- Ez a módszer könnyen lehetővé teszi a művész számára, hogy a művet több készültségi állapotban kipróbálja, ellenőrizze és végül a legjobbat válassza.
- A digitális művek adekvát kiállításához elegendő akár csak egy számítógép és egy jó monitor.
- Az internet segítségével pedig szinte minőségi és élménybeli veszteség nélkül, könnyedén minden eddiginél nagyobb „kiállítótérben” mutathatók be az alkotások.
- A digitális „festmény” elektronikusan juttatható el a kiállítások helyszínére, ahol a giclée technikának köszönhetően az alkotás akár ki is nyomtatható a művész eredeti elképzelésének megfelelően.
- Lehetővé válik olyan nemzetközi rendezvényeken való megjelenés, ahová egyébként a hagyományos festményeket eljuttatni nagyon költséges lenne.
- A digitális technikának köszönhetően akár több, egymással megegyező - szigorúan számozott vagy számozatlan - példány is előállítható a festményekből.
Mit kell az alkotónak másképpen csinálnia...
Külföldön, különösen az Amerikai Egyesült Államokban a digitális festmények már megtalálták a helyüket a kiállítótermekben és a gyűjtőknél is. Ahhoz, hogy a digitális alkotások Magyarországon is megtalálják helyüket a gyűjtőknél, van néhány szempont, amit érdemes az alkotóknak figyelembe venni:
- A digitális eszközökkel létrehozott műalkotások esetében el kell dönteni, hogy a képfájlból az alkotó a későbbiek során összesen hány nyomatot fog készíteni:
- egy példányt, hasonlóan a hagyományos módszerekkel előállított festményekhez
- pontosan meghatározott számú példányt, hasonlóan pl. a linómetszetekhez (ez az úgy nevezett zárt sorozat)
- előre meg nem határozott számú példányt (ez az úgy nevezett nyílt sorozat).
Ez a döntés alapvető fontosságú az alkotás eladhatósága és az ár szempontjából. (Egy egypéldányos döntést utólag módosítani nem célszerű, mivel ezzel a gyűjtők haragját, vagy akár pert is magára vonhat az alkotó.)
A döntést minden esetben dokumentálni kell. Ennek legegyszerűbb az alkotásokhoz készített egyedi tanúsítvány, amelyet azonban célszerű tanúsíttatni.
- A digitális alkotások tulajdonsága, hogy a szerzői jogok nehezen védhetők, ha az alkotó mindenféle védelem nélkül publikálja alkotásait az interneten. Bár minden alkotó szeretné műveit minél nagyobb számú közönségnek és a legjobb minőségben bemutatni, ennek ellenére célszerű végiggondolni
- mely weboldalakon
- és főként milyen minőségben teszi közzé az alkotásokat.
Mindenképpen „lebutított” (kisebb felbontású) képet érdemes csak a netre feltenni, vízjellel, egyéb azonosítóval ellátni."Letölthetetlen" számítógépes állomány gyakorlatilag nincs, ezért célszerű a lopás célú letöltést legalább megnehezíteni.
A szerzői jogok védelmének legjobb módja azonban a DigitalArtCatalogue-ba való bejegyzés.
- Ha az alkotó valóban szeretné jogait megvédeni és mindemellett az alkotás eladásában is gondolkodik, fontos, hogy mindig legyen olyan elérhetőség megadva, ahol az érdeklődő legálisan megszerezheti az alkotást!
Nem minden alkotó jó üzletember, márpedig a műalkotások értékesítése is kereskedelem, amely igényli a megfelelő jogi, kereskedelmi és marketingismereteket is. A festő legyen jó művész, a kereskedelmet és a marketinget pedig bízza más szakemberre, aki abban jó.
Ha a műalkotásaiból akar bevételre szert tenni, célszerű ilyen irányú ismereteket is megszereznie. Ma Magyarországon még csak az ARTmarketing infócsomag, ami ebben közvetlenül a művészek segítségére lehet, de már néhány külföldi anyag is foglalkozik ezzel a témával.
Ennek a tudásnak egy szerény részét a netről is le lehet tölteni. Aki azonban profi művész és profi megoldásokat akar, annak profi érékesítő rendszereket kell maga körül kialakítania.
Amennyiben csak az alkotásnak akar élni a művész, de az értékesítéssel nem akar foglalkozni, úgy ezt is már a kezdeteknél érdemes eldöntenie. Lehetőség van galériákkal, műkereskedőkkel szerződést kötni akár egész életművek, vagy egy-egy alkotás értékesítésére is.
A szerződések igen változóak lehetnek, és tekintettel a speciális digitális technikára, tartalmuk erősen eltér a hagyományos galériák hagyományos módon alkotó festőkkel kötött megállapodásaitól. Itt döntést kell hozni többek között arról is, hogy mi legyen a sorsa az eredeti fájlnak stb.
- Dönteni kell arról is, hogy a képfájlból legyen-e nyomat, azaz hagyományos galériában is kiállításra kerüljön az alkotás, vagy csak konkrét megrendelés esetén nyomtatja ki azt az alkotó.
Ez is egy nagyon fontos döntés, mivel egészen másként néz ki egy alkotás a monitoron (itt már az egyes monitorok színprofilja között is nagyon nagy különbség lehet), valamint kinyomtatva (ez erősen múlik a nyomató minőségén kívül a nyomtatást végző szakember és az alkotó együttműködésén).
Nagyon nagy különbség van egy miniatúra-méretben és egy falnyi méretben kinyomtatott monumentális kép hatásában.
- Végül, de nem utolsó sorban, meghatározó, hogy az alkotás hol, milyen környezetben jelenik meg. Erre szakosodott, gyűjtőket is vonzó galériában, vagy valahol az internet tengerében.
A gyűjtők a legritkább esetben kezdenek el egy képfájl alkotója után nyomozni, annak művészeti portfólióját, szakmai önéletrajzát, esetleg még elérhetőségét is felkutatni.
A művészeti csoportosulásoknak vitathatatlan előnye, hogy előbb vonják magukra a gyűjtők figyelmét, mint az egyéni próbálkozások.
A legjobb megoldás, ha az alkotó már a kezdetekkor megtervezi művészi életútját, esetleg csatlakozik egy galériához vagy művészeti csoporthoz és célirányosan alakítja portfólióját. Mindig egy következetes vonal mentén mutatja be alkotásait és önmagát mint művészt.
A digitálisan alkotó művészeket összefogó művészeti csoport hazánkban kevés van, egyik közülük az Artoris Műterem, illetve digitálisan alkotók képeit bemutató galéria a BPIX Digitális AlkotóCentrum galériája, a BPIX Galéria.
