Ugye mennyi kifejezés van arra, hogy egy nemes cél eléréséhez valaki finanszírozásért kuncsorog?
Persze különbséget kell tenni a három fogalom között:
A szponzoráció a szponzor és a szponzorált fél által kötött üzleti szerződés, amely mindkét félnek előnyöket biztosít.
A mecenatúra, vagy magánadomány: az adományozó nem kér a támogatásért cserébe semmilyen ellenszolgáltatást.
A donáció pedig célzott adománygyűjtés, azaz egy konkrét cél érdekében zajlik, általában sok támogatótól a forrásgyűjtés.
Már meghirdettük a BPIX IFI-2010 Digitális Festészeti Versenyt, ahová kifejezetten gyerekek alkotásait várjuk. Már ezt megelőzően, de azóta is folyamatosan keressük a támogatókat.
Elég nehéz, hiszen mi itt Magyarországon ahhoz vagyunk szokva, hogy elsősorban a művészek keresnek maguknak szponzort. Ők ehhez szokva vannak, mivel a művészek gazdasági szereplését segítő, úgynevezett művészeti menedzser intézménye még igencsak gyerekcipőben jár itthon. Egy gyerekkiállításhoz elég nehéz támogatót találni, főként, ha tudomásul vesszük a potenciális támogató cég elvárásait az eseménnyel szemben:
- publicitás,
- a cég imázsának növekedése a jó értelemben vett polgári értékrend szerint,
- végül, de nem utolsó sorban, valamilyenfajta előnyökhöz jutás a szponzorálás során.
Már a publicitással baj van: tavalyi versenyünk támogatójának nevét az összes sajtómegjelenésből kivágták (leírjuk: GRASSHOPPER.HU). Az általunk összeállított sajtóanyagból ugyanúgy mint a TV felvételhez készített riportból. Miért???? MI mondtuk, mert ezzel akartuk meghálálni a támogatást.
Talán a sajtó, a TV, a nyomtatott kiadványok arra vártak, hogy őket is támogassa meg a rendezvény támogatója, akkor majd megjelenhet a neve?
De hiszen ő a festészeti versenyt és nem az ilyen-olyan TV-t, újságot akarta támogatni.
A cég imázsának növekedése - ez jól hangzik, egészen addig, amíg nem tudjuk, hogy a támogatótól nem azt kérdezik: ugye azért támogattad, mert komolyan gondolod a gyerekek művészeti fejlesztését, hanem: ugye azért támogattad, mert van ott valami ismerősöd?
Előnyök? Az előző kettőből lehetett volna, egy gyerekversenynél elég kevés esély van arra, hogy a gyerekek mindegyike azonnal vevővé válik, és rohan a támogatóhoz beszerezni ezt-azt.
Szóval a szponzorációt kihagyhatjuk…
Mecenatúra: érdek nélküli magánadomány… Ki meri megkockáztatni? Hátha másnap megkérdezik: befizetted az ajándékozás utáni illetéket? És egyébként is miből tellett? A mecenatúrát is kihagyhatjuk, arról nem is beszélve, a megfelelő anyagi háttérrel rendelkező magánadományozó ritka mint a holló. Elég önzőek vagyunk ahhoz, hogy érdek nélkül nem adunk, még akkor sem, ha ezt esetleg megengedhetnénk magunknak, de általában meg sem engedhetjük.
Donáció maradt, amire tízezrével állnak sorba rákbeteg, daganatos gyerekek, kóbor kutyák, és hamarosan nincstelen nyugdíjasok, ha a donáció gyűjtő cégek felfedezik ezt a piacot is. (Mert mint tudjuk a sikeres filmhez is mi kell: kutya, gyerek, vagy szegény öreg.)
A fogós kérdés megoldásához egy művészeti menedzser, vagy szponzorációs bróker kéne.
Magyarországon mindkét fogalmat kevesen ismerik. A felsőoktatásban még csak néhány intézmény ad helyet ilyen irányú képzésnek. Pedig nagyon megkönnyítené a munkát, ha lenne Magyarországon egy olyan szakembergárda, amely hídként kötné össze a szponzoráló céget és a támogatást kereső kulturális produkciókat. (Aki esetleg nem tudja mi a feladata a szponzorációs brókernek: kétfajta tevékenysége van, egyrészt szponzorációs tanácsadást végez, másrészt brókerkedik. A tanácsadó feladata a cégeknek segítséget nyújtani abban, miként illesszék be a szponzorációt marketingkommunikációjukba, illetve hogyan tegyék ezt a tevékenységet hatékonnyá és mérhetővé. Ezzel szemben a bróker feladata, hogy partnereket hozzon össze.)
Amíg ilyen nincs, addig személyes kapcsolatok, pusztába küldött e-mailek és persze a reménykedés, hátha valakinek megtetszik, amit művelünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése