"......egyik kedves emlékem, hogy egy hokedlit vetetett velem, és meghagyta, hogy addig rajzoljam le minden irányból, ameddig el nem fogy a ceruzabélés a kezemből. Így kezdődött minden. "
"Tavaly tettem egy kísérletet arra, hogy az alkalmazott grafikusokat egy szervezetbe gyűjtsem, közös könyvet kiadni, képzőművészettel kapcsolatos munkáikból kiállítást szervezni. A Serwise Art nevű kezdeményezés azért alakult, mivel a grafika ezen ága a képzőművészeti körök számára kissé idegen volt. ....."
Bár már nem kisfiú, mégis miközben nézem a képeit olyan érzést kelt bennem, mintha sikerült volna belecsöppennem egy gyermek mesevilágába. És ha már a mesevilágnál tartunk úgy kell jellemeznem őt is, mint egy szélmalom ellen küzdő lovagot. Kis országunk rejtve van sok széppel és tehetséges emberekkel, új, izgalmas stílussal, reménnyel, vággyal......sorolhatnám napestig.....de mégis kevesen vannak akik olyan hittel, kitartással rendelkeznek, mint Fuchs G. Tamás. Én személy szerint köszönöm a lehetőséget, hogy betekinthettem a mesevilágába. Most pedig kukkantsunk bele a sokat emlegetett világba, ahol találunk grafikákat, illusztrációt, kalandozhatunk betű és számországban, megfejthetjük játékosan a rubik kockát, és betekintést nyerhetünk a digitális képalkotás világába.
Egyszer eljön a nap mikor minden alkotó számára érthetővé válik, miért érdemes védeni az alkotásainkat. Remélem talán már a holnap az! :)
"A számítógéppel támogatott technika, az Internet új eszköz az alkotásban és megköveteli az új formákat a szerzői jog védelmében is. Lehetővé kell tenni, hogy az alkotók és alkotásaik autentikus fórumon kapjanak nyilvánosságot, ellenőrizhetők, megismerhetők legyenek a gyűjtők számára is. Eddig nem volt olyan nyilvántartás, amelyből meg lehet állapítani, hogy egy digitális képzőművészeti alkotás (festmény) kinek az alkotása. Ezért ezzel vissza lehet élni, az Internetről letöltött alkotásokat saját név alatt lehet forgalmazni, mert sem az alkotó nem tudja igazolni, sem pedig a vevő ellenőrizni a szerzői jogokat. Ez összességében csökkenti a digitális alkotások megbecsültségét és ezzel együtt piaci értékét is."
Erre a problémára ad megoldást aDigitalArtCatalogue, az önkéntes nyilvános digitálisfestmény-katalógus, amelybe az alkotásaikat a művészek önkéntes alapon bejelenthetik, és ezzel szerzői jogukat az adott alkotás esetében igazolni tudják. Az önkéntes nyilvános digitálisfestmény-katalógusba az alkotások nem minősítés, zsűrizés alapján, hanem az alkotó művész nyilatkozata alapján kerülhetnek be, illetve kerülhetnek onnan ki.
A DigitalArtCatalogue célja, hogy létrejöjjön egy olyan festménykatalógus, amelybe az alkotók bármely irányzatban készült, digitális eszközöket használó képzőművészeti alkotásaikat (digitális festmény, digitális grafika, matte painting, mixed média stb.) regisztrálhatják és publikálhatják.
A katalógus üzemeltetője a digitális alkotásról szerzőségi tanúsítványt állít ki és az alkotások egyidejűleg felkerülnek a digitálisfestmény-katalógus nyilvános internetes adatbázisába, így az alkotások kereshetővé válnak a világhálón aDigitalArtCatalogue.comcímen.
Régóta követem ezt az oldalt, illetve alkotójának "termékeit". A képalkotás legjobb példája. Mindent megtalálsz itt ami digitális képalkotással kapcsolatos, úgy hiszem. Háttérképek, képeslapok, leírások, naptárak......soroljam? Inkább javaslom látogasd meg, egyszer mindenképp. Utána garantálom, hogy rendszeres látogatója leszel! :)
Ne felejts el bekukkantani a kedvenc link gyűjteményébe, mert további csodákra lelhetsz.
Kellemes "utazást"! :)
...és egy pár kedvenc(em). Persze aki a "vadabb" színeket részesíti előnyben az is talál kedvére valót. Vannak mókás, letisztult, grafika, fotó........tényleg nem sorolom mindet fel.....
...és ide is leírom az oldal elérhetőségét: www.vladstudio.com
Az angyal szó valójában a Görög "aggelos"-ból származik, ami hírnököt jelent. A mal'ak Héber szónak ugyanez a jelentése.
Kik az angyalok valójában?
Ezt a kérdést sokan teszik fel, és nehéz egyértelmű választ adni rá. Ami biztos, hogy az angyalok a szellem síkján élő lények, akik segítségünkre vannak mindennapi életünkben. Ugyan jó szándékuk kétségbevonhatatlan, azonban ez a segítség nem feltétlenülkönnyen megélhető, hiszen minden, ami történik velünk - legyen az jó vagy rossz - tanulásunk elősegítésére történik.
Több forrásban találhatunk utalást angyalokra, néhány dologban megegyeznek, több dologban viszont jelentősen eltérnek. akkor hogyan találhatjuk meg az igazságot a könyvek útvesztőiben? Igyekszünk minél több nézetet közzétenni, és arra kérünk mindenkit, aki hozzáfér egyéb forráshoz a témán belül, hogy juttassa el hozzánk, hogy minél teljesebb legyen a kép. A végső következtetést mindenkinek magának kell levonnia, az angyalok gyakorlati megismerése a Keresőre vár.
Az angyalok nyelvéről és arról, hogy hogyan beszélnek egymás közt és velünk
Kételkedhetünk benne, hogy az angyalok vagy a démonok ( mivel ezek tisztán lelkek ) használnak hangos beszédet vagy nyelvet egymás közt vagy velünk, de Pál néhány helyen ezt mondta: Ha beszélek az emberek vagy az angyalok nyelvén, hogy a beszédük, vagy nyelvük abban sokan kételkednek.
Többen azt gondolják, hogy ha valamilyen nyelvet használnak, akkor az a héber, mert ez volt az első és mennyből származik. A Bábeli nyelvzavar előtt is létezett, az Isten ezen a nyelven adta a törvényt és Krisztus hirdette az Evangéliumot és így kaptak sok jóslatot a próféták a szent lélektől. Látjuk ahogy minden nyelv átmegy különböző változásokon, romláson, ez az egy maradt sértetlen.
Még további bizonyítéka ennek a véleménynek az, hogy minden démon és intelligencia csak annak az egy népnek a nyelvét használja, amelyiknél lakik, akik megértik. De hogy az angyalok hogyan beszélnek , az rejtve van előttünk csak úgy mint ők maguk. Nekünk , hogy beszéljünk szükségünk van a nyelvhez eszközökre (szervekre) mint például az álkapocs, szájpadlás, ajkak, torok, tüdő, légcső és a mellizmok, melyekből a lélek mozdulata indul.
Ha távol van a másiktól, hangosabban kell beszélnie, de ha közel, belesuttog a fülébe: és ha össze is tud kapcsolódni a hallgatóval, egy lágyabb lélegzet is elegendő.
Belesiklik a hallgatóba hang nélkül, mint egy visszatükröződés a szemen , vagy az üvegen. Tehát a testből kilépő lélek, az angyalok, a démonok beszélnek: de amit az emberek érzékelhető hanggal tesznek, azt ők a beszéd eszméjének lenyomatával teszik. Jobb módszer ez, mintha hallható hanggal fejeznék ki a mondanivalójukat.
A Platonisták szerint Sokrates démonját érzékkel észlelte, de nem a testével, hanem az ebben rejtőző éteri test érzékével. Ezen módszer miatt hiszi Avieen , hogy az angyalokat nem láthatták és hallhatták a próféták. Az eszköz, melynek segítségével az egyik lélek tudatja a másikkal, hogy mire gondol, az erény melyet Pál apostol az angyalok nyelvének hív. De gyakran hallható hangot küldenek, mint az Úr mennybe menetelénél: ti, galileaiak, miért álltok ott a mennybe bámulva ? És a régi törvényben sok atya használt hallható hangot de csak mikor testet öltöttek. Azt viszont nem tudjuk, hogy miként hallják meg a lelkek és a démonok a mi könyörgéseinket, imáinkat, hogyan látják szertartásainkat. A démonoknak van spirituális testük, melyet mindenhol érzékelhet a természet, megérinthető, látható, hallható, és semmi sem lehet neki akadály. Ők azonban nem olyan módon érzékelnek mint azt mi tesszük különböző szerveinkkel, hanem talán mint a szivacs, mi magába issza a vizet, vagy valahogy máshogy, mi számunkra még ismeretlen.
Sok állat nincs felruházva azokkal a szervekkel, például sokaknak nincs füle de valamiképp mégis érzékelik a hangot.
A lelkek nevei, különböző büntetéseik és a lelkek, melyek a csillagokat, csillagjegyeket, menny sarkait és elemeket uralják
A jó és rossz szellemeknek különböző neveik vannak, de az ő sajátosságukat és igaz neveiket csak úgy mint a csillagoknak Isten tudja, aki képes arra, hogy megszámolja a csillagok sokaságát és neveiken szólítja őket. Közülünk ezeket senki nem ismerheti, de egy nagyon kevés kifejeződik számunkra az Isteni kinyilatkoztatás által a Szent Írásban. A héber mesterek azt gondolják, hogy az angyalok neveit Ádám határozta meg, és ennek megfelelően lettek ezek leírva. Isten mindent elhozott Ádámnak amit teremtett és Ádámra bízta az angyalok elnevezését és ahogy Ádám elnevezte őket ez így is maradt. Ennélfogva a héber Macabeusok a mágusokkal együtt azt gondolják, hogy a férfi hatalmában áll, hogy elnevezze a lelkeket, de csak olyan férfi aki méltóságteljes és felmagasztalt ehhez az erkölcshöz az Isteni ajándék és felhatalmazás által.
De a névadást, ami ki kell hogy fejezze az isteni természetet és az angyali erény egészét nem csinálhatja bármilyen emberi hang. A neveket tulajdonképpen munkájukból kifolyólag kapták meg, jelezve hivatásukat és hatásaikat amit az angyali kar követel. Ezek a nevek isteni áldozatok, hatékonyságot adnak minden spirituális szubsztanciának fentről és lentről, hogy elérjék a kívánt hatást.
Látom és ismerek néhány írást egy szűz pergamenen, amely néhány lélek nevét tartalmazza a hold órájában, amit aztán oda adott, hogy a vízi béka lenyelje és ez morajlik a versekben. A békát elengedik a vízbe, esőbe, zivatarba. Ugyanazt a férfit láttam aki leírta egy másik lélek nevét jelölésével a Mars órájában, amit egy hollónak adtak, akit elengedtek amikor elmondták a verset, azonnal követték a menny azon sarkából és amerre szállt, villámlás, rázkódás, szörnyű dörgések, sűrű felhők jelentek meg. Egyik lélek nyelve sem volt ismeretlen és egyik sem jelölt mást, mint hivatásukat.
Ilyen nevű angyalok: Raziel, Gabriel, Michael, Raphael, Haniel, akik isteni vízióval , erővel, gyógyszerrel, dicsőséggel rendelkeznek. Ugyanilyen módon olvashatóak a gonosz démonok hivatásai és e szerint így nevezhetjük őket: játékos, csaló, álmodozó, félrelépő és hasonlóak. Így kaptuk meg az ősi héber atyáktól az angyalok neveit, akik uralják a bolygókat és a csillagjegyeket, a Szaturnuszt- Zaphiel, Jupitert Zadkiel, Marsot - Camael, Napot Raphael, a Vénuszt Haniel, a Merkúrt Michael, a Holdat - Gabriel.
Ez a hét lélek, akik mindig Isten színe előtt állnak, akikben megbízik az egész égi és földi királyság, ami a Hold alatt van. Ezért ahogy a legtöbb kíváncsibb teológus mondja, uralják az évek, napok, órák bizonyos változásait, ahogy az asztrológusok tanítják a bolygókkal kapcsolatban, melyeket uralnak, Mercurius Trismegistus a világ hét uralkodójának hívja őket, akik a mennyek, eszközök által közvetítik a csillagok és csillagjegyek hatását az alárendeltekre.
Vannak, akik csillagoknak tulajdonítják őket, különböző neveket adva nekik mondván, hogy a Szaturnusz felett az intelligencia uralkodik, neve : Oriphiel, Jupiter felett Zachariel, a Mars felett Zamael, a Nap felett Michael, Vénusz felett Anael, a Merkúr felett Raphael, a Hold felett Gabriel. És mindegyik 354 évig és 4 hónapig uralja a világot. Az uralkodás a Szaturnusz intelligenciájából indul ki. Ezek sorrendben a következők: Vénusz, Jupiter, Merkúr, Mars, Hold, Nap és aztán az uralkodás visszatér a Szaturnusz lelkébe. Abbas Tritemius Maximilian Caesarnak egy speciális tanulmányt írt erre vonatkozólag amit, hogy alaposan átvizsgáljon egy hatalmas ismeretet kreált a jövő időkről.
A 12 csillagjegyet a következők uralják: A kos felett Malchidael, a bika felett Asmodel, az ikrek felett Ambriel, a szűz felett Hamaliel, a mérleg felett Zuriel, a skorpió felett Barchel, a nyilas felett Advachiel, a bak felett Hanael, a vízöntő felett Cambiel, a halak felett Barchiel. Ezek az angyalok/lelkek uralják a bolygókat és a csillagjegyeket, János megemlítette a Jelenések Könyvében az előzőeket.
A 7 lélek/angyal, akik Isten trónja előtt megjelentek, úgy gondolom a könyv végén, a hét bolygót uralják, leírta a mennyei város emelvényét, elmondva, hogy a 7 bejáratnál hét angyal van. Újra 28 angyal van akik uralkodnak a Hold 28 házában, amelyeknek neve sorrendben a következő: Geniel, Enediel, Amixiel, Azariel, Gabriel, Dirachiel, Seheliel, Amnediel, Barbiel, Ardefiel, Neciel, Abdizuel, Jazariel, Ergediel, Staliel, Azeruel, Adriel, Egibiel, Amutiel, Kyriel, Bethnael, Geliel, Requiel, Abrinael, Aziel, Tagriel, Alheniel, Amnixiel. Négy angyali hercegnő is van, akik a négy szelet uralják, Raphael a nyugatit, Gabriel az északit, Nariel akit olykor Urielnek is hívnak a délit.
Őket az elemekhez is hozzárendelték, azaz a levegőhöz Cherubot, a vízhez Tharsist, a földhöz Arielt, a tűzhöz Seruphot. Ezen lelkek/angyalok mindegyike egy herceg és saját uralmukban, bolygójukon, csillagjegyükben, idejükben, éveikben, hónapjaikban, napjaikban, óráikban, elemeikben, a világ részeiben és szelekben több erővel és szabadsággal rendelkeznek. És mindegyik közülük sok terület felett uralkodik és ez hasonlóan van a gonosz lelkek között is, van négy akik a legpotenciálisabb királyok, akik a maradékot uralják, figyelembe véve a világ 4 részét, neveik a következőek: Urieus a kelet királya, Amayon dél királya, Paymon a nyugat királya, Egin dél királya. A héber tudósok talán pontosabban így nevezik őket: Samuel, Azazel, Azael, Mahazuel, melyek közül pár mint területi herceg uralkodik, és megszámlálhatatlan démonja is van a privát hivatásoknak. Leginkább az ősi görög teológusok számolnak 6 démonnal melyeket Telchines-nek és Alastoresnek hívnak, ezek rosszakarattal bírnak az emberekre, mert amint vizet vesznek a Styx folyóból kezükkel, szétszórják a vizet a világra amit járvány, pestis, éhség követ és ezeket nevezik: Acteusnak, Megaleziusnak, Ormenusnak, Lycusnak, Niconnak, Mimonnak.
Belinkelhetnék egy csomó hasonlót ami még grafikailag nem volt annyira élethű mint a mai játékok de mégis magával tudott ragadni órákig minket így is. (itt találhattok párat: http://www.bestgamesland.com/classic.php?pageid=1) Sok mai játéknál viszont a grafika (látvány) annyira lenyűgöző, hogy szinte nem is érdekel valójában miről szól ha szól egyáltalán valamiről is a játék maga, hanem csak mászkálok benne és megnézek minden virágot, sziklát, fát, épületet, állatokat, lényeket és embereket. Ez a játék. Mint az életben, csak sétálni és szívni magunkba a látványt. Elképesztő, hogy mindez menyire valóságossá tehető a számítógép segítségével. Szinte érezni vélem az illatokat, a szelet az arcomon és sorolhatnám. Viszont gondoljunk néha bele, hogy mindez alkotás. Rengeteg tehetséges grafikus és programozó munkája van ebben. Van, hogy pár másodpercnyi jelenet napok, hetek vagy akár hónapok munkája. Mi pedig hajlamosak vagyunk átsiklani ezen jelenetek fölött. Szeretném ha egyszer eljutnánk oda, hogy az apró részletek nem csak egy krimiben lesznek jelentősek hanem minden cselekedetben amit magunk vagy a környezetünkben élő emberek tesznek.
Na de most megmutatom egy másik kedvencem ami szerintem igazi alkotások gyűjtő helye: http://amanita-design.net/ Játék ami nemcsak a szemnek élvezetes hanem megtúráztatja rendesen az agyunkat is :)
Ez pedig csak egy kis zenei ízelítő:
Hans Christian Andersen: A KIS GYUFAÁRUS LÁNY a legszomorúbb történet amit valaha olvastam, de mégis valami olyan dolgot ad amit én csak úgy hívok csoda. Tudom-tudom, csodák márpedig nincsenek. De ez valóban így lenne? Egy olyan világról olvasunk ebben a mesében is ami ma is létezik. A képzelet megszépít, megszelídít, megszínesít sötét, fakó, szomorú gondolatokat. A megfelelő módon tálalva több emberre is hatással lehetünk saját képzeletünk valósággá tételével. Elmesélhetjük, énekelhetjük vagy lerajzolhatjuk. Digitális világunkban ennek a terjesztése, elkészítése sokkal egyszerűbb, gyorsabb és sokkal több helyre juttatható el. Így mégjobban figyeljünk arra, mit valósítunk meg, hisz rajtunk is múlhat mennyi szépet teszünk a világhoz és ettől mennyi rossz vész el...
Hans Christian Andersen: A KIS GYUFAÁRUS LÁNY
Kegyetlen hideg volt, hullott a hó, és már sötétedett; az esztendõ utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedõ utcákat, hajadonfõtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elõl a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsõnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg sem találta a szegény kislány.
Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát sem vettek tõle, és alamizsnát sem adott neki senki. Éhesen és hidegtõl reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödõ, hosszú, szõke hajára, de nem is gondolt vele.
Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilveszter este. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében.
Behúzódott egy zugba, egy kiszögellõ ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tetõ hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket.
Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét. Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.
Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejû, rézcsövû vaskályha elõtt ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltûnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.
Elõvett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítõvel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelánedények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával, meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.
Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörû szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedõ szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fal alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklõ csillag lett belõle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.
- Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta: "Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az Isten színe elé."
- Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.
- Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itt hagysz, ha a gyufa végigég, eltûnsz, mint a meleg kályha, meg a sült liba, meg a gyönyörûséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!
És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna.
A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erõs. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.
A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek újesztendõ reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.
- Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörûséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.
